Gitta családi naplója

2009. január 28., szerda

Okos gyerekeim

Annyira okosak az én gyerekeim!

Most nem tudom, hogy azért-e, mert koraszülött volt Petike, vagy más az oka, de mindeddig elmaradt a vele egykorú gyerekekhez képest. Beszédben, mozgásban, rajzolásban, versmondásban, egyáltalán az oviban a figyelemmel, mindennel. Ezt látva ajánlották az oviban, hogy járjon egy speciális tornára, fejlesztő tornára, még más szóval okosító tornára. HÁt ez a torna tényleg okosít! Tudnom kellene, hogy mi a módszer neve, de nem tudom. Lényeg az, hogy ugrásszerű fejlődést tapasztalunk, az óvónénik, és én is. Petike versel, gyönyörűen rajzol, színez, és okosakat mond. Itt van erre egy példa.

Jöttünk haza a Kolpingból, ültek hátul az autóban, Kata már aludt, Nóra meg szunnyadozott. Petike bámult ki az ablakon, és látszott rajta, hogy nagyon gondolkodik. Megszólal: Azért van a ház, hogy télen ne fázzunk, és hogy legyen hol aludnunk. Igaz? Hát persze, hogy igaz. Mondtuk neki, okos vagy Petike. Pár perc szünet után újra kezdte: Azért van az autó, hogy ne kelljen annyit gyalogolnunk, és ne fáradjunk ki annyira. Igaz? Igaz Petike, de most már aludjál te is, és hagyd aludni a testvéreidet is. Néhány percig bírta is, de aztán kezdte újra. Mi már Antival visszafojtottuk a nevetésünket, mert annyira édes volt, ahogy rádöbbent bizonyos összefüggésekre, és ezt úgy mondta, mintha megtalálta volna mondjuk a rák ellenszerét. Ezt az tudja igazán elképzelni, aki ismerte apukámat, ő tudott olyan beleéléssel magyarázni triviális dolgokat, persze neki nem volt az. Amikor azt hittük már, hogy elalszik ő is, mert olyan sokáig csendben volt, egyszer csak megszólalt: Azért van a WC kefe, hogy .... na de ekkor már kitört belőlünk a hangos nevetés, annyira aranyos volt. Végül Anti folytatta: igen Petikém azért van, hogy azt az óriási hurkát, amit kakilni szoktál, le tudjuk tuszkolni a WC-ben!

Nórára is nagyon büszke vagyok. A bizonyítványa tiszta kitűnő, és 6 tantárgyból még dícsérete is van. Vagyis nem egyszerűen ötös, hanem csillagos ötös, dicsérettel. Pedig ötödikes, és ettől mindenki fél, hogy oly sok minden változás van a gyerekek életében, mások a tanárok, új tantárgyak, stb. Nóra jól vette az akadályokat, és remekül teljesített.
Osztályfőnöki órán volt egy érdekes feladat. Össze kellett írniuk a gyerekeknek a problémáikat, a rossz tulajdonságaikat, persze név nélkül. A papírokat összekeverték, és mindenki megkapta valaki más papírját. A feladat az volt, hogy meg kellett próbálni megoldást találni a problémára, tanácsot kellett adni. Ez persze sokaknak nem ment, és Nórához fordultak, hogy segítsen nekik. Pl. "folyton álmos vagyok, nem tudok órán figyelni..." Hát mit lehet ezzel csinálni? Nóra válasza egyszerű: Feküdj le este korán, ne nézd sokáig a tévét, és akkor nem leszel az iskolában álmos, fáradt.
Vagy: "rossz szokásom, hogy hintázok a székemmel." Erre Nóra: Hintázz csak tovább, egyszer majd jól elesel, megütöd magad, és azután már nem fogsz többet hintázni.
Vagy: "Buta vagyok, nem megy jól a tanulás". Erre Nóra ezt válaszolta: Ha elhiszed magadról, hogy buta vagy, akkor az is maradsz. Minden a fejedben dől el. Egyik nap határozd el, hogy okos leszel, megérted a feladatot, megérted azt, ami körülötted történik, figyelj, tanulj a dolgozatra, éa határozd el, hogy ötös lesz. És ha ebben kitartasz, akkor sikerülni fog. Én is így csinálom.

Nem szenzációs? Ezeket honnan veszi? Lehet, hogy én is mondok neki hasonlókat, de hogy ezt meg is jegyzi, sőt, továbbadja?

Címkék: ,

2009. január 23., péntek

Kolping

Immár hatodik alkalommal minden évben, ilyenkor januárban egy pár napot Alsópáhokon töltünk a gyerekekkel a Kolping hotelben.
Fantasztikus!
Teljesen gyerekbarát, bababarát hely, a környezet, a játékok, az étkezés! Szóval csak felsőfokban tudok beszélni az ottani emberekről, a figyelemről, amivel körbeveszik a vendégeket, szóval na.
5 nap alatt teljesen le tudtunk ereszteni, a gyerekek tiszta erőből játszottak, jókat ettünk, mi kell még?
Íme a képek:

Az uszi volt a legnépszerűbb, itt mindhárom gyerek a vízben:

Nóra sellőlány:

És Kata:


Ez aranyos:



A Kolpingban a játszószobákat Bobóországnak hívják. Ez egy igazi paradicsom a kicsi, közepes, és a nagyobb gyerekeknek. A bölcsiben pl ekkora nagy lego-szerű építőkockák vannak:


Még Nóra is jókat játszott a színes golyók között:


Kata is:



Hatalmas, színes szivacs építő kockák, csúszda, kipárnázott oszlopok, boldog gyerekek...


Kata mindent kipróbált, volt fali játék is:


Általában együtt volt a 3 gyerek, együtt játszottak.

Petike Bobó országban, éppen Bobó orrát vakargatja.


Kata a csúszda alján: (óriás csúszda volt, minden gond nélkül lecsúsztak egyedül, büszke is volt magára)

Feltűnt nekem is, hogy a legtöbb kép Katáról készült. Ennek az az oka, hogy amikor Petike meglátta a fényképezőgépet, akkor gyorsan elszaladt. Nórát is elég nehéz volt utolérni...

És végül az est fénypontja: Azért is élveztem ennyire ezt az 5 napot, mert tudtem kedvemrevalókat enni. A svédasztalos reggeli és vacsora teljes mértékben kielégítette a nyerskosztos igényeimet. Azt lehet mondani, hogy a saláták, a nyers zöldségek több helyet foglaltak a tálaló asztalon, mint a főtt ételek. Minden vacsorára volt kitéve csíra (!), apróra vágott petrezselyem, sok sok zöldség, bekevert saláták (ez nem volt mind vegán), szóval minden, amit csak el tud képzelni az ember.

Azon kevesek közé tartoztam, akik lefényképezték a tányérjukat:

2009. január 4., vasárnap

Best of Kata

Katáról már születése percében készültek képek. Szép, dundi kisbaba volt. A kórházban már igazi mennyiségeket szopott, a nővérkék nem hittek a szemüknek...

Picike kezecske:
Picike lábacska:

Pici pofi 2 naposan:

Nagy tesóval otthon:

Apával és Petikével:


Itt még nincs egy hónapos:


Itt pont egy hónapos:


Megtanulta megnyugtatni magát, ujjszopival.


7 hónaposan integet jókedvűen, kicsi fogakkal.


Andreáéknál, az ablak mögött:

És velem a tükörben:

Horvátország, Vis, strand:

Bölcsiben 2006 őszén, másfél évesen:


Kata morcos:


2008 január Kolping

2008 május Vácrátót. Igen, Kata szereti a fagyit. Mariannal pedig azóta jó barátságban vannak.


Igen, jól látjátok, itt tortaevés folyik, méghozzá kézzel. Nem egyedül, Csenge segít. Márti születésnapi buliján készült a kép, nálunk a kertben.


Megint süti, csak most Kata készíti a karácsonyi aprósütit linzertésztából. Láthatóan tetszik neki a dolog.

2009. január 2., péntek

Best of Petike

Petike nagyon picike volt. Egy hónaposan vittem haza a kórházból, és akkor volt 2,5 kg. Annyira hurkapálcika volt, hogy nagyon sokáig nem is fényképeztük. Én elsősorban a szemét féltettem a vakutól, másodsorban pedig nem volt valami szép. Négy hónapos volt, amikorra kigömbölyödött, és már érdemes volt megörökíteni az utókor számára. Íme az első kép, szerintem tüneményes:


Nóra nagyon szereti Petikét. És ezt néha nehéz elviselni. Ez gondolom látszik szegénykémen.
Csupa mosoly Petike:
Mindig szeretett velem együtt főzni... tevékenykedni a konyhában.

Petike másfél évesen.


Itt már nő a haja, göndörödik, annyira sajnáltam levágni...

2006 január, Kolping. Felhőtlen játszás és örülés!

2006 nyár Horvátország.

Peti a bölcsiben. Nem túl boldog.

2007 nyara: hajókirándulás, és éppen oroszlán:


2007 nyár: nyaralás az Anna-Mária Villa hotelben. Összebarátkozott egy kisfiúval, nagyon jól elvoltak.


2007 karácsony Andreáéknál. Azt hiszem kiskutyásat játszottak.

Peti az oviban, 2008 tavaszán egy bemutató órán.

Vácrátóton egy nyár eleji kiránduláson. Ugye milyen nagy fiú már?

2008 nyaralás. Petike lovagol.

Címkék:

Best of Nóra 4.

2008-ban nem sok kép készült Nóráról. Tavasszal kimentünk a kertbe és készítettem róla néhány "modell" képet, szerintem nagyon jók lettek.






Nóra öleli Katát, mint legtöbbször. De itt is látszik, ha fényképezőgép van a közelben, már néz is bele...


Nyár, Balaton! És ez ilyen hatással volt az én kreatív, kicsi lányomra. Egy egyszerű sétára indultunk a parton. Mellesleg a mellénye az én munkám, kézzel horgoltam... sok az időm...

Újabb esemény: Meseíró verseny eredményhirdetés: különdíjat kapott. A meséje pedig megjelent egy igazi könyvben.