Gondolatok a nyaralás alatt

Már harmadszor nyaralunk ugyanazon a helyen. Ez jelent valamit.

Úgy érezzük, hogy ez a hely az, ahol a gyerekek is jól érzik magukat, és mi magunk is ki tudunk kapcsolódni, tudunk pihenni.

Hogyan?



Reggel, amikor kinyitom a szemem és kinézek az ablakon, az óriási platánfa levelei ragyognak a napsütésben, a háttér a világoskék égbolt. Hallani lehet a víz hullámzásának a hangját, és amint rocog a kavics egy kocogó lába alatt. Ez így kezdetnek nem is rossz.

Reggeli után a gyerekek minden nap felfedezik a teremnyi nagyságú homokozó rejtelmeit, és jó messze szaladnak tőlünk. Ez azt jelenti, hogy mi a játszótér mellett felállított asztaloknál még el tudunk tölteni békésen fél- egy órát, amíg eszébe nem jut valakinek, hogy most már elkezdődhet a nap, és fürdés, hajókázás, vizibiciklizés... De addig is van egy szusszanásnyi idő arra, hogy beszélgessünk, vagy csak úgy, nézzünk ki a fejünkből. Ilyenkor persze bámuljuk a többi családot, jó kis tanulságos vizsgálódás ez... Anti megemlíti, hogy milyen jó, hogy én vagyok a felesége, én pedig hálát adok a mindenhatónak, hogy épp ő van mellettem, és nem valaki más. Hát igen.

Ti tudjátok, hogy miért csak a nagyon nagy fenekű anyukák esznek óriási habos fagylalt kelyheket? Ha nekem ekkora hátsóm lenne, nemhogy fagyit, de egy hónapig semmit sem ennék...

Ez egy gyermekközpontú szálloda, 4 év alatt minden ingyenes, szállás, étel. Éppen ezért kisgyerek nélküli családot nem is nagyon láttam, mindenhol van legalább 1 apróság.

Rájöttem, ez a szálló az anyukáké. Az itt nyaraló családok többségénél az a felállás, hogy egy vagy két pici gyerek, anyuka otthon a gyerekekkel, apuka pedig valami jó kis állásban, biztos jó sokat dolgozik egész évben. Nyaraláskor van mit bepótolnia: A homokozóban apa épít homokvárat a gyerekkel, ő hintáztatja, és ő pancsol vele a medencében. Apukák játszanak a játszószobában, és a parton is. És látnátok némelyik arcát közben! Inkább a beletörődés, és fásultság, mint a szenvedélyes szeretet. Némelyik apukán az látszik, hogy szeretne máshol lenni, és hogy nagyon unja már az egészet.

Meglátszik az első gyerekes családokon a túlzott figyelem és aggódás, ahogy azt a picit körülveszik. Ilyenkor Antival egymásra nézünk: mi is épp így viselkedtünk Nórával, amikor még csak ő volt nekünk?

És nem is barátkoznak a családok egymással, pedig vannak szimpatikus emberek itt, csak azt látom, hogy mindenki annyira befelé fordul, mármint a családon belül befelé, hogy a többi embert észre sem veszik.

A mi gyerekeink már szabadon mozognak a kerítésen belül, még a legkisebb is tudja, hogy hol van a hűsítő sziget, vagy hol van a szobánk. Ma pl. vacsora után a gyerekek felmentek a szobába játszani, tévét nézni, mi mondtuk nekik, hogy koktélozunk a hűsítő szigetnél. (ez egy kis épület a medence mögött, és Balázs remek koktélokat kever, lehet csocsózni, és jókat beszélgetni)
Aztán szépen egyenként megjelentek, lejöttek ők is, és csatlakoztak hozzánk.

Öt könyvből már négyet elolvastam, és van még hátra 3 napunk. A medencében pancsolnak a gyerekek, én ülök, sőt fekszem az árnyékban, és olvasok. Néha kell csak olyan konfliktusra felemelnem a fejem, amit egyedül nem tudnak megoldani, pl kié legyen Nóra úszószemüvege, az övé, vagy Petié?

Nagyon sok időt töltünk a gyerekkel. Figyelem őket, mennyit változtak, és mennyit változnak most, a nyaralás alatt is. Kezdeményezőkészségük, alkalmazkodókészségük, hiszti-tűrő képességük, mind mind próbára van itt téve. Év közben nagyjából be vannak szabályozva, időre kell jönni, menni, bizony rend van. De most ők irányíthatnak, mi igazodunk hozzájuk, és általában az van, amit ők akarnak. De csak akkor, ha egyetértenek. Egyszerre háromfélét nem tudunk csinálni. És itt jön ki mindegyikből, hogy milyen ember. Erőszakos, határozott, vagy érvekkel győző, apró trükkök tudója, és bevetője. Meg kell tanulniuk engedni is, alkalmazkodni. És tűrni, ha esetleg a másik olyat mond, vagy csinál, ami neki nem tetszik.

Persze van, hogy szétválik a család, Apa megy Nórával kaland parkba, a kicsik ehhez a programhoz még kicsik, én meg maradok velük pancsolni, labdázni itt, a szállodában.

Szerencse az is, hogy hoztunk magunkkal számítógépet, igen, függő vagyok, naponta többször nézem, hogy kaptam-e levelet, és igyekszem azonnal válaszolni is. A család ekkor is türelmes, arany drágák, megvárnak.

Jó nézni a vizet, a naplementét. Békés, csendes. A levegő forró még este is, de hát milyen legyen, nyár van. Úgy érzem a fejem kitisztult, és az otthoni dolgok messze távolodtak. Munkahely, kollégák, munka, otthoni festés, konyha-mitfőzzek, mind mind másik bolygón vannak.

És látni a gyerekeim arcán az önfeledt nevetést, kirobbanó örömöt, ez az igazi boldogság. Kell ennél több?

Mindjárt éjfél, itt szuszognak mögöttem, megyek én is lefeküdni. Relax, család, nyugalom, szeretet, és semmi aggódás. Jó éjt.