Kata is bárányhimlős

Eltelt egy hét, és ahogy az óvónéni megjósolta, Kata is totál pöttyös lett. Ő nehezebben viseli, mint Petike, ő sokat nyafog, hajtogatja, hogy ő nem akar bárányhimlős lenni. Mintha ez azon múlna, hogy ő mit akar...
Most még hisztisebb, mint eddig bármikor. Pedig azt hittem, hogy 4 éves korára elmúlik, vagy legalábbis enyhül a dolog. De most úgy néz ki, hogy egyre brutálisabb hiszti rohamok vannak. És miért? A semmiért. Egy rossz nézés, egy félreértett szó. És nincs visszaút. Ordít, ahogy a csövön kifér, és semmi de semmi nem tudja kizökkenteni. Elbújik, összekucorodik, asztal alá, kanapé alá, hozzáférhetetlen. Szép szó, szeretet, mintha meg sem hallaná. Visszaordítás, hideg zuhany: még jobban ordít. Ha otthagyom, jön utánam, és csak ordít. Mintha szándékosan az lenne a célja, hogy idegileg teljesen kikészítsen.
Aztán egy negyed óra, 20 perc után, nem tudni mitől, egyszer csak jön, megölel, sír, zokog, de már egész másképp, így szeretlek, úgy szeretlek. Mintha egy szorítás leugrott volna a lelkéről, felszabadul, és mintha nem is ő lenne. Mintha nem ugyanaz a gyerek lenne, mint egy perccel korábban. Szerintetek ez orvosi eset, vagy más gyereknél is előfordul? Kata nekem a harmadik gyerekem, és az első kettő nem produkált hasonló műsorszámokat. Naponta kétszer.
Egyszerűen csak temperamentum? Hevesebb vérmérséklet? Ha nem növi ki, itt marad a nyakunkon, mert nincs az a férj, aki ezt hosszabb távon el tudja viselni.