Kirándulás a Krisna Völgybe

A Balatontól nem messze, Somogyvámosban van a Krisna Völgy. Biofarm, kultúrális központ, templom, indiai vegetáriánus étterem, tehenészet, méhészet, iskola, dísztavak, ligetek... sok sok érdekes látnivaló van itt. Az autót letettük, és gyalog indultunk be a völgybe, egy ilyen jó kis motorozható, rollerozható úton:


Sokat fényképeztünk, a séta nagyon jól esett, a gyerekek robogtak, kiabáltak, sikítoztak, nagyon élvezték.

Az elefántra felmásztak, nagyon érdekesnek találták.


A beállított kép kicsit mű, de olyan édesek a gyerekek... így egy kupacban.


Tavak, ligetek... olyan szép volt. És a fénykép nem is adja igazán vissza. Ehhez adjátok még hozzá a csendet (leszámítva a gyerekek robaját), és a napsütést.


A fenti képen látható kis szentély nagyon tetszett a gyerekeknek, bebújtak, átszaladtak egyikből a másikba, aztán az oszlopokon úgy tekeregtek a lányok a fotó kedvéért, hogy még Petike is kedvet kapott. Nóra mint egy igazi modell:


Katának sem mondta senki, hogy így kell beállni egy fényképezéshez...

Ezt a pózt is maga találta ki:


Miután Petike nem nagy érdeklődést mutatott a fényképezkedés iránt, mindenki meglepődött, amikor azt hallottuk, hogy kiabál: Apa idenézz, Apa, most fényképezz le! És spontán megölelt egy színes oszlopot. Háttérben a kicsi tó, a partján szomorú fűz...

Sikerült egy csoportképet is csinálni, mind rajta vagyunk.


Az út végefelé volt egy fajátszótér, itt is el kellett tölteni egy kis időt. Gyermeki rácsodálkozással, és hatalmas szenvedéllyel estek neki a hintáknak, mászókáknak, csúszdáknak, tornyoknak... Mintha nem egy hosszú séta végén lennénk, hanem az elején. Mi meg lerogytunk az árnyékban, víz után nyúlva. Hát ennyit jelent a fiatalság.
Kata mászik:
A templomban már nem sok kép készült. Volt vezetőnk, de odafigyelni nem nagyon tudtunk, mert egyfolytában a kicsiket kellett csitítani, meg összeszedni, mert folyton eltűntek, vagy valami rosszaságot csináltak. Felmásztak valahová, ahová nem volt szabad, megfogdostak valamit, amit nem volt szabad, stb...


A végén egy jót ettünk az étteremben. Indiai vegetáriánus étterem, nekünk nagyon bejött (mondjuk nekem már kevésbe, mert minden főtt, sült, és a szabcsi elég zsíros is volt), a két kicsinek sajnos nem. És amikor meglátták nem azt mondták, hogy ők ilyet nem kérnek, hanem elintézték azzal, hogy ők nem éhesek. És anyuka, ha egy gyerek nem éhes, azt felesleges étellel kínálni, úgysem fog enni.
Hát ennyi volt. Visszafelé már gyorsabb volt az út, jól kifáradt mindenki, hamar el is aludtak, csak úgy horpasztanak itt mellettem.