Kirándulás Tihanyba

Szeretjük a hagyományokat, és már ilyen hagyománynak számít a nyaraláskor, hogy Balatonföldvárról elhajókázunk Tihanyba. A gyerekek nagyon élvezik a hajóutat, a sétát, meg egyáltalán a közös programot.



Nóra nagylány, néz a távolba, hajába kap a szél...


Kata, Peti mindig együtt, Petike lehet, hogy most még úgy érzi, jobban szeretne inkább számítógépen játszani, de Kata mosolyog helyette is.


A Tihanyi révtől mindig ilyen kis gumikerekes kisvasúttal megyünk fel Tihanyba. Most sikerült leghátulra ülni, így sokkal nagyobb volt a panoráma, nagyokat kacagtunk. Peti már örül, kapott egy kis repülőgépet, Kata egy pónit, Nóra egy szép felsőrészt.


Apának mindig sikerül megnevettetni a társaságot, most is dőltünk... hogy mitől, arra már nem emlékszem.

Sétáltunk nagyot, nézelődtünk. Hagytuk, hogy a hangulat magával ragadjon, nem sietünk, mindent megnézünk, megfogdosunk, de semmit nem veszünk...


Az egyik mellékutcán lenéztünk a Belső tóra is.

Aztán jól megéheztünk, és beültünk a Ciprián étterembe, ami már szintén hagyománynak tekinthető. Ettünk már több helyen, de itt volt gyors a kiszolgálás, finom az étel, nagyon kedves a személyzet. Ültünk a piros napernyő alatt, és én lefényképeztem azt a két pasit, akik pont velem szemben ültek, és a legfontosabbak számomra. Ezen a piros szűrőn keresztül látom én is őket... szeretettel.



Jó korán lementünk a kikötőbe, így maradt még időnk itt is fagyizni, nézelődni, vásárolgatni, sétálgatni. Néztük a hattyúkat, a gyerekek mindenféléket dobáltak a vízbe, mászkáltak a parton a köveken.

Nóra felvette az újonnan szerzett felsőjét, szép, ugye?

Aztán indultunk vissza a szállodába, de a fürdés nem maradhatott el, egy órát a kinti medencében, és még kettőt a benti medencében lenyomtak a gyerekek, és hát nem sokat kellett altatni őket este, beájultak az ágyba.