Vége a nyaralásnak!

Sajnos vége a nyaralásnak. Most itthon rendezgetem a fényképeket, az emlékeket.

Voltunk vidámparkban: A hullámvasúton beszállás után:


És a második körnél:



A kicsi körbe-forgó nagyon népszerű volt, a kicsik többször is felültek:




Nóra hatalmasakat ugrott ezen az ugrálóasztalon:



És persze Kata sem hagyhatta ki:



Egy másik helyen, már rögtön bérletet vettünk a gyerekeknek, annyira bejött a trambulin. Egymás után többször is mentek, önfeledten ugráltak, tényleg öröm volt nézni.



Petinek a felfújható ugrálóvár jött be jobban. Ezekkel az óriásokkal bokszolt, meg nem állt.


A mini golf is nagyon tetszett a gyerekeknek. Igaz ugyan, hogy némelyik pályán csak nem túl szabályos "kézi módszerrel" boldogultak, de ez a szórakozásukat nem rontotta el.




Strandoltunk is, ez a félsátor volt a menedékhelyünk.

A gyerekek bebújtak, és még a bejáratot is el kellett torlaszolni.
Fürdés után, nagyon fáradtan:


Az egyik nap arra vágytunk, hogy egész nap a szobában maradjunk, és mindenki azt csinálhassa, amit akar. A gyerekek így játszottak a számítógépen:


És öröm azt is látni, hogy az egész napos játék és mozgás után milyen rendesen esznek! Egyik nap mi felnőttek úgy gondoltuk, hogy későn, fél háromkor ebédeltünk, így a délutáni fagyizás-sütizés betudható vacsorának, és az igazi vacsorát észrevétlenül el akartuk lógni. Ez már csak akkor derült ki, amikor épp már a fürdőkádba akartuk beparancsolni őket. Kata felháborodottan megszólalt: és a vacsora? Apa tett egy erőtlen kísérletet a kimagyarázkodásra: késő van már a vacsorához, igyatok egy pohár tejet, és feküdjünk le... de én tudtam, hogy Katával kár vitatkozni. Megkérdeztük a többi gyereket, és a válasz egybehangzó volt: éhesek vagyunk. És este fél kilenckor elindultunk spagettit enni... Petike annyit evett, hogy én azt hittem, rosszul lesz. A másik kettő is kitett magáért. Mi szülők, meg csak néztük őket...

Elbúcsúztunk a Balatontól, viszlát jövőre!