Vége a nyaralásnak!

Sajnos vége a nyaralásnak. Most itthon rendezgetem a fényképeket, az emlékeket.

Voltunk vidámparkban: A hullámvasúton beszállás után:


És a második körnél:



A kicsi körbe-forgó nagyon népszerű volt, a kicsik többször is felültek:




Nóra hatalmasakat ugrott ezen az ugrálóasztalon:



És persze Kata sem hagyhatta ki:



Egy másik helyen, már rögtön bérletet vettünk a gyerekeknek, annyira bejött a trambulin. Egymás után többször is mentek, önfeledten ugráltak, tényleg öröm volt nézni.



Petinek a felfújható ugrálóvár jött be jobban. Ezekkel az óriásokkal bokszolt, meg nem állt.


A mini golf is nagyon tetszett a gyerekeknek. Igaz ugyan, hogy némelyik pályán csak nem túl szabályos "kézi módszerrel" boldogultak, de ez a szórakozásukat nem rontotta el.




Strandoltunk is, ez a félsátor volt a menedékhelyünk.

A gyerekek bebújtak, és még a bejáratot is el kellett torlaszolni.
Fürdés után, nagyon fáradtan:


Az egyik nap arra vágytunk, hogy egész nap a szobában maradjunk, és mindenki azt csinálhassa, amit akar. A gyerekek így játszottak a számítógépen:


És öröm azt is látni, hogy az egész napos játék és mozgás után milyen rendesen esznek! Egyik nap mi felnőttek úgy gondoltuk, hogy későn, fél háromkor ebédeltünk, így a délutáni fagyizás-sütizés betudható vacsorának, és az igazi vacsorát észrevétlenül el akartuk lógni. Ez már csak akkor derült ki, amikor épp már a fürdőkádba akartuk beparancsolni őket. Kata felháborodottan megszólalt: és a vacsora? Apa tett egy erőtlen kísérletet a kimagyarázkodásra: késő van már a vacsorához, igyatok egy pohár tejet, és feküdjünk le... de én tudtam, hogy Katával kár vitatkozni. Megkérdeztük a többi gyereket, és a válasz egybehangzó volt: éhesek vagyunk. És este fél kilenckor elindultunk spagettit enni... Petike annyit evett, hogy én azt hittem, rosszul lesz. A másik kettő is kitett magáért. Mi szülők, meg csak néztük őket...

Elbúcsúztunk a Balatontól, viszlát jövőre!

A Sümegi Vár

Nem volt tegnap strandidő, így meglátogattuk a Sümegi Várat. Jó választás volt, a gyerekek nagyon élvezték, és őszintén megmondva mi is.


A gyerekek azt sem tudták, hogy hová szaladjanak. Annyira fel voltak dobva! Minden falra fel akartak mászni, mindenhonnan ki akartak nézni... azt sem tudták, hogy melyik legyen az első: a középkori fegyverek kipróbálása, vagy felmászni az őrtoronyba, vagy lenézni a vár kútjába, vagy célozni egy régi ágyúval... mindent csak szép sorban.


Megint jó sokat fényképeztünk, és mint mindig, most is a gyerekek vannak a középpontban. A várról nagyon szép képek vannak fent a honlapjukon.

Nekem a kilátás tetszett nagyon:



Nagyon tetszett a lovagi torna: (érdekes volt, hogy a műsorba keleti hercegnők vendégjátéka ürügyén belefért egy kis hastánc is...)


Nóra ki nem hagyta volna a kalodát:


A végén Petike sírógörcsöt kapott, hogy mi már el akarunk jönni, mert mutatott egy helyet, ahová ő még nem ment fel, és bizony még oda fel kell másznia. Megvártuk, felment, boldog volt.

Lefelé a meredek úton készült még két kép a várról:


Sümeg szépen fel van készülve a turista látogatók fogadására. Van itt minden, körhinta, játszótér, lovaglás, zsibvásár, stb. Minden, amivel még egy kis időt és persze pénzt ott lehet hagyni.
Volt körbeforgó kisvonat:

És ezt Nóra sem hagyta ki. Szegénykém most félúton van a gyermekkor és a kamaszkor között, így elsőre jó ötletnek tűnt felülni a mozdonyra...

A harmadik kör után már nem annyira...

Volt lovaglás:

És hintázás a szép fajátszótéren.

Aztán megebédeltünk, és indultunk haza. A kocsiban aludtak egy jó nagyot, így az esti "korán_és_gyorsan_elalvás" elmaradt.

Kirándulás a Krisna Völgybe

A Balatontól nem messze, Somogyvámosban van a Krisna Völgy. Biofarm, kultúrális központ, templom, indiai vegetáriánus étterem, tehenészet, méhészet, iskola, dísztavak, ligetek... sok sok érdekes látnivaló van itt. Az autót letettük, és gyalog indultunk be a völgybe, egy ilyen jó kis motorozható, rollerozható úton:


Sokat fényképeztünk, a séta nagyon jól esett, a gyerekek robogtak, kiabáltak, sikítoztak, nagyon élvezték.

Az elefántra felmásztak, nagyon érdekesnek találták.


A beállított kép kicsit mű, de olyan édesek a gyerekek... így egy kupacban.


Tavak, ligetek... olyan szép volt. És a fénykép nem is adja igazán vissza. Ehhez adjátok még hozzá a csendet (leszámítva a gyerekek robaját), és a napsütést.


A fenti képen látható kis szentély nagyon tetszett a gyerekeknek, bebújtak, átszaladtak egyikből a másikba, aztán az oszlopokon úgy tekeregtek a lányok a fotó kedvéért, hogy még Petike is kedvet kapott. Nóra mint egy igazi modell:


Katának sem mondta senki, hogy így kell beállni egy fényképezéshez...

Ezt a pózt is maga találta ki:


Miután Petike nem nagy érdeklődést mutatott a fényképezkedés iránt, mindenki meglepődött, amikor azt hallottuk, hogy kiabál: Apa idenézz, Apa, most fényképezz le! És spontán megölelt egy színes oszlopot. Háttérben a kicsi tó, a partján szomorú fűz...

Sikerült egy csoportképet is csinálni, mind rajta vagyunk.


Az út végefelé volt egy fajátszótér, itt is el kellett tölteni egy kis időt. Gyermeki rácsodálkozással, és hatalmas szenvedéllyel estek neki a hintáknak, mászókáknak, csúszdáknak, tornyoknak... Mintha nem egy hosszú séta végén lennénk, hanem az elején. Mi meg lerogytunk az árnyékban, víz után nyúlva. Hát ennyit jelent a fiatalság.
Kata mászik:
A templomban már nem sok kép készült. Volt vezetőnk, de odafigyelni nem nagyon tudtunk, mert egyfolytában a kicsiket kellett csitítani, meg összeszedni, mert folyton eltűntek, vagy valami rosszaságot csináltak. Felmásztak valahová, ahová nem volt szabad, megfogdostak valamit, amit nem volt szabad, stb...


A végén egy jót ettünk az étteremben. Indiai vegetáriánus étterem, nekünk nagyon bejött (mondjuk nekem már kevésbe, mert minden főtt, sült, és a szabcsi elég zsíros is volt), a két kicsinek sajnos nem. És amikor meglátták nem azt mondták, hogy ők ilyet nem kérnek, hanem elintézték azzal, hogy ők nem éhesek. És anyuka, ha egy gyerek nem éhes, azt felesleges étellel kínálni, úgysem fog enni.
Hát ennyi volt. Visszafelé már gyorsabb volt az út, jól kifáradt mindenki, hamar el is aludtak, csak úgy horpasztanak itt mellettem.

Aranyos mondások

Ez épp ma történt, és annyira aranyos volt Petike. A strandról sétáltunk vissza a boglári apartmanba, amikor is Petike levette a vizes fürdőnadrágját, és egy szál pólóban jött mellettünk. Egy rövidke mogyorózás után kétségbeesve jön oda hozzánk: "Anya eltűntek a golyóim!"
Megnyugtattam, hogy ez csak átmeneti. Kicsit később: "Éljen, éljen, visszajöttek!"
Már majdnem a kapuban: "Ó, a francba, már megint eltűntek". Később Nóra megkérdezte, hogy megvannak-e már, mire Petike: "Jaj de jó, visszajöttek, ja nem, az egyik még hiányzik!"

A másik poénos dolog Nórával történt. Keresztrejtvényt fejtett. Meghatározás: nemesgáz, 4 betű. És beírta, beírta, hogy: F*NG! bocs.
Amikor sehogy sem jött ki a vízszintes soron a megfejtés, és megnéztem, hogy mi a baj, majd megszakadtam a nevetéstől. Nóra ezt KOMOLYAN IS GONDOLTA!