Peti itthon

Ma, 10 napi kórház után Petike újra itthon!

Volt a kórházban egy kisfiú, aki ugyanazon a napon pottyant le, amikor Petike, csak neki nem a feje, hanem deréktájban 2 csigolyája törött el. Szilárd egy nagyon helyes, Petikénél 7 évvel idősebb kisfiú volt, mégis nagyon jól összebarátkoztak. Az utolsó napokban egymás mellé fektették őket, a két ágy közé székeket tettek, és úgy társasjátékoztak. Volt pityergés, amikor Szilárd nyert, de általában úgy intézte a dolgokat, hogy nagy küzdelemben, de Petike legyen a győztes. Amikor szombat reggel mentem érte, akkor is épp játszottak, és úgy láttam, mintha Petike szívesebben maradna még egy kicsit... jó nem?

Elolvastam a zárójelentést, még jó, hogy csak most, így hazajövés után. A koponya törésen kívül volt itt más is... még jó, hogy ezt a nehéz napokban nem tudtam.


Az elmúlt napokban nagyon sokat foglalkoztunk Petikével. Rengeteget olvastunk neki, mondókákat, verseket tanultunk, számoltunk, betűztük a szavakat, megtanult néhány nagy nyomtatott betűt is. Mindezt saját érdeklődésből, tehát nem erőltettem semmit. Megtanult dámázni, malmozni, és még vagy ötféle nevenincs társasjátékot játszottunk vele a megunásig. Baleset nélkül mikor jutott volna erre ennyi idő és energia? Ehhez ennek kellett történnie? Nem foglalkoztam vele eleget a normál hétköznapokban? Erre volt Petikének szüksége? Nem próbálok meg erre válaszolni. De elgondolkoztam.

A másik önmarcangoló kérdés, hogy én, mint szülő hogyan akadályozhattam volna meg ezt a balesetet. Szigorúbbnak kellett volna lennem. Egyszerűen biztos voltam benne, hogy velünk ilyen baleset nem történhet. Petike is mindig azt mondja, hogy "Anya bízzál bennem, nem esem le..." Mi a helyes szülői magatartás, a teljes tiltás, vasszigor? Petike nagyon eleven kisfiú, egy percig sem tud egy helyben maradni. Kicsit irigykedve nézem azokat a családokat, ahol a szülők mellett fegyelmezetten mennek a kisgyerekek. Nálunk ez nincs így, a gyerekek szertelenül rohangálnak, viszonylag szabadon élnek. Csak az van megtiltva, amiről úgy gondoljuk, hogy veszélyes. Eleget fegyelmezik őket az oviban, iskolában. Legalább otthon érezzék magunkat szabadnak, nem? Na jó, a terasz korlátján nem kellett volna átmásznia, de ezt most megtanulta, sajnos saját kárán.




Jó most újra itthon. Kata nagy szeretettel fogadta Petikét, egész nap le sem szállt róla. Ölelgette, puszilgatta, de jó, hogy itthon vagy!

És ez itt a domino-day! Hatalmas domino pálya, színes pici dominókkal, a gyerekek nagyon élvezték (na nem a megépítést, sokkal inkább a ledöntést!!)