Mintha nem is történne semmi

Jó régen született a legutóbbi bejegyzés, mintha nálunk nem történne semmi érdekes...

Volt évzáró az oviban, erről nem sok kép készült.

Azt hiszem Kata minket keres:

Petike pedig itt a béka apuka:


Aztán az iskola is véget ért, már nagyon vártuk. Az évzárón sajnos nem is tudtam ott lenni és fotózni. A bizonyítvány kitűnő lett, több tantárgyból dicséretes. Nóra két ajándék könyvet is kapott.

Most felteszek még néhány képet Peti Lego házikójáról, lassan kinövi ezt a duplo készletet, megérett a nagyfiús, igazi Legora!

Kata is bárányhimlős

Eltelt egy hét, és ahogy az óvónéni megjósolta, Kata is totál pöttyös lett. Ő nehezebben viseli, mint Petike, ő sokat nyafog, hajtogatja, hogy ő nem akar bárányhimlős lenni. Mintha ez azon múlna, hogy ő mit akar...
Most még hisztisebb, mint eddig bármikor. Pedig azt hittem, hogy 4 éves korára elmúlik, vagy legalábbis enyhül a dolog. De most úgy néz ki, hogy egyre brutálisabb hiszti rohamok vannak. És miért? A semmiért. Egy rossz nézés, egy félreértett szó. És nincs visszaút. Ordít, ahogy a csövön kifér, és semmi de semmi nem tudja kizökkenteni. Elbújik, összekucorodik, asztal alá, kanapé alá, hozzáférhetetlen. Szép szó, szeretet, mintha meg sem hallaná. Visszaordítás, hideg zuhany: még jobban ordít. Ha otthagyom, jön utánam, és csak ordít. Mintha szándékosan az lenne a célja, hogy idegileg teljesen kikészítsen.
Aztán egy negyed óra, 20 perc után, nem tudni mitől, egyszer csak jön, megölel, sír, zokog, de már egész másképp, így szeretlek, úgy szeretlek. Mintha egy szorítás leugrott volna a lelkéről, felszabadul, és mintha nem is ő lenne. Mintha nem ugyanaz a gyerek lenne, mint egy perccel korábban. Szerintetek ez orvosi eset, vagy más gyereknél is előfordul? Kata nekem a harmadik gyerekem, és az első kettő nem produkált hasonló műsorszámokat. Naponta kétszer.
Egyszerűen csak temperamentum? Hevesebb vérmérséklet? Ha nem növi ki, itt marad a nyakunkon, mert nincs az a férj, aki ezt hosszabb távon el tudja viselni.

Nagy a szerelem

A két kisebbik gyerekem annyira szereti egymást, hogy néha csak ámulok. Petike Kata hercege, Kata Petike hercegnője (és én vagyok Apa hercegnője, Apa pedig az én hercegem), ez így van nálunk. Szegény Nórának nincs a családon belül hercege :(.
Ha Kata bal lábbal kel fel, akkor gyakran hisztis az egész reggel, elrontja mindenki hangulatát. De amióta Petike ébreszti Katát, azóta mosolygás van, nevetés és szeretet...
Egymás kezét fogják, úgy jönnek le a lépcsőn, és nem én kérem így, ezt maguktól csinálják. Olyankor csak ámulok, amikor Peti segít Katának öltözni (gyakorlatilag öltözteti), de az is aranyos, amikor Kata húzza Peti zokniját. Arról már ne is beszéljünk, amikor egymás fenekét törlik...
Szóval nagyon édesek.
Amikor Kata akaratos és hisztis, azt képzelné az ember, hogy nem működik a dolog. Ilyenkor Peti azt mondja: "Én most csak ennyire szeretem Katát", és egy picikét mutat a kis ujjacskájával. Tehát nem utálja, hanem csak kicsit szereti. Sokat lehet tanulni ezektől a gyerekektől.
Legutóbb sikerült lencsevégre kapni őket, spontán ölelkezés volt, a végén majdnem felborultak, a csóknál pedig elszégyellte magát a fényképezőgép, és teljesen homályos képet csinált, ezt fel sem teszem.
Tehát az én két kicsim:

Kata és Nóra

Tegnap a két lány olyan szépen eljátszott egymással. Csendben voltak, néha nevetést hallottam, láttam, hogy elvonulnak a fürdőszobába öltözködni, "csajos" dolgokat csinálni. Hát volt minden. Körömlakk, szemfesték, hajsütés. Minden, ami egy lánynak kell. És Nóra jó fej volt, tanítgatta tesóját, hogyan kell a fényképezőgép előtt pózolni, mosolyogni, beállni. Az, hogy mi lett a végeredmény, csak ma láttam, amikor letöltöttem a képeket a számítógépre.
Íme, ezeket a képeket csinálta a nagylányom a kislányomról: