Jobb, mint újkorában!

Petike meggyógyult, pápá bárányhimlő. Ma már ment is oviba.
Van két pötty, amit elvakart, ezek még látszanak, de az összes többi elmúlt, eltűnt. Így visszanézve nem is volt olyan vészes. A legkellemetlenebb talán az a pötty volt, ami épp a fütyije hegyére nőtt. Ezt ugye nem tudta megvakarni, és hintőporozni sem hagyta. Jól bepirosodott, viszketett, fájt.
Aztán tegnap az én kisfiam szemrevételezte magát, mindenét, és felkiáltott: Anya! Nézd a fütyim is meggyógyult! Jobb, mint újkorában!

Kata is bárányhimlős

Eltelt egy hét, és ahogy az óvónéni megjósolta, Kata is totál pöttyös lett. Ő nehezebben viseli, mint Petike, ő sokat nyafog, hajtogatja, hogy ő nem akar bárányhimlős lenni. Mintha ez azon múlna, hogy ő mit akar...
Most még hisztisebb, mint eddig bármikor. Pedig azt hittem, hogy 4 éves korára elmúlik, vagy legalábbis enyhül a dolog. De most úgy néz ki, hogy egyre brutálisabb hiszti rohamok vannak. És miért? A semmiért. Egy rossz nézés, egy félreértett szó. És nincs visszaút. Ordít, ahogy a csövön kifér, és semmi de semmi nem tudja kizökkenteni. Elbújik, összekucorodik, asztal alá, kanapé alá, hozzáférhetetlen. Szép szó, szeretet, mintha meg sem hallaná. Visszaordítás, hideg zuhany: még jobban ordít. Ha otthagyom, jön utánam, és csak ordít. Mintha szándékosan az lenne a célja, hogy idegileg teljesen kikészítsen.
Aztán egy negyed óra, 20 perc után, nem tudni mitől, egyszer csak jön, megölel, sír, zokog, de már egész másképp, így szeretlek, úgy szeretlek. Mintha egy szorítás leugrott volna a lelkéről, felszabadul, és mintha nem is ő lenne. Mintha nem ugyanaz a gyerek lenne, mint egy perccel korábban. Szerintetek ez orvosi eset, vagy más gyereknél is előfordul? Kata nekem a harmadik gyerekem, és az első kettő nem produkált hasonló műsorszámokat. Naponta kétszer.
Egyszerűen csak temperamentum? Hevesebb vérmérséklet? Ha nem növi ki, itt marad a nyakunkon, mert nincs az a férj, aki ezt hosszabb távon el tudja viselni.

Bárányhimlő

Petike bárányhimlős...
Az oviból hívtak fel csütörtök délben, hogy Petike csupa pötty, vigyem haza. Ez történt éppen akkor, miután lebeszéltem Apával, hogy aznap, és pénteken ő lesz a gyerekfelelős, mert nekem reggeltől estig (késő estig) valószínűleg dolgoznom kell, mert hétvégén lapzárta van, az anyagot le kell adni. Sőt, még a hétvégi munka is elő volt irányozva.
És akkor jött Petike, és felborított minden tervet. Pénteken ugyan tudtam itthon dolgozni, de nem annyit, mintha együtt lett volna a csapat. Így most a többiekre több munka maradt. Nem szeretek így kimaradni, pláne a véghajrából, de most így alakult.

De a lényeg, hogy Peti egy hős, nagyon jól viseli a viszkető rohamokat. Voltunk doktornéninél, de hát ez ellen ő sem tudott tenni semmit, nincs rá gyógyszer. Vigyázni kell rá, sokat inni, pihenni. Ez eddig megy. Persze a Rhus toxico... meg a Mezereum... talán javítanak a helyzeten, felgyorsítják a betegség lefolyását. Szerencsére nincs láz, meg hasonlók, csak szobafogság. Az rendben, hogy itthon leszek vele a jövő héten, de még vásárolni sem tudunk elmenni együtt... egy pöttyös gyerekkel...
Kata nagyon stramm, eddig nála még nem jelentkeztek a tünetek. Nem tudom, minek örülnék jobban, ha most túlesnénk rajta gyorsan, vagy majd inkább máskor. Vagy minél hamarabb, annál jobb. De hát ez úgysem rajtam múlik.

Ha nézzük a jó oldalát, kicsit együtt leszünk, játszunk sokat. És így talán még gyorsabban fog gyógyulni.

A Skanzenben

Családostul megnéztük Szentendrén az új kisvasutat a Skanzenben.

Tavasszal rendszeresen ellátogatunk ide, egyetlen problémánk van minden évben: a tömeg. Húsvétkor nem tudom miért, nagyon nagy itt a látogatottság, egyszerűen lépni nem lehet. Gondoltunk hát egyet, és most húsvét előtt, pénteken jöttünk el. A helyszín és az élmény ugyanaz volt, tömeg viszont nem.
Egy csodálatos, új főépület várt ránk, most adták át, csak ámultunk. Még mindenhol folytak az utolsó simítások a húsvéti nagy vendégsereg fogadására. A parkolókat még most alakították, és bent a Skanzenben is markológépek, traktorok dolgoztak. Az új kisvasút nagy élmény volt a gyerekeknek, végigdöcögtünk a teljes Skanzen területén. Aztán persze volt állatetetés, játszótér, és a végén vacsora, bent a csárdában. Engem kellemes meglepetés ért, mert a babgulyás és pulykasült mellett volt az étlapon sült zöldség és friss saláta, igaz öntet nélkül, de így is tudtam enni... valamit. És már ez is nagy szó.
Vittünk magunkkal rollert, biciklit, így a gyerekek nem gyalog, hanem járművel jöttek végig, ezt is nagyon élvezték.
Este nem kellett sokáig altatni őket... jól kifáradtak.
A fényképeket Apa készítette, jellemző, hogy nem a régi malom, sem a vasút nem játszott, csak a gyerekek...

Nóra szokásos módon, mint egy modell...

Peti nagyon élvezte a vonatozást, látszik is rajta...

Az állomás épületében a három gyerek egy percre sem állt le, már a nézésükbe is el lehetett fáradni. Ők persze nem.

Nóra filmsztár

Már két éve, hogy Nórát "felfedezték", mint lehetséges gyerek szereplőt, modellt. Két éve járunk válogatásokra, forgatásra, fotózásra.
Szerepelt egyszer egy reklámban: -ITT-
Volt statiszta a Diótörő című filmben, ezt sajnos még nem vetítik.
Most pedig egy kisjáték filmben kapott főszerepet. Tegnap este mentek el apukájával a forgatásra, és most reggel jöttek haza. A mostani jeleneteket egy uszodában vették fel, Nóra egész éjjel a vízben volt. Amikor hazajöttek, annyira fel volt dobva, hogy rögtön el sem bírt aludni, kellett neki egy jó óra, amíg lenyugodott. Ő volt a főszereplő, mindenki őt kényeztette, őt figyelte, az ő kívánságát leste. Ez azért nem lehet rossz. És amikor végeztek, és elengedték, akkor mindenki megköszönte, és megtapsolták!!!!
És amit még nem is mondtam, amerikai vagy angol film volt, kanadai rendezőnő, angol producer, és a szöveget is angolul kellett megtanulni, mondani. Én azt hittem, hogy a kiejtése miatt majd a hangját le fogják cserélni egy anyanyelvi angol kislány hangjára. És persze, lehet, hogy így is lesz, de most az éjjel azt mondták neki, hogy olyan jó a kiejtése, hogy valószínűleg maradni fog.